A mai naptól munkanélküli lettem. Ja, nem is. Péntektől lettem munkanélküli.

Ennek kapcsán arra az elhatározásra jutottam, hogy megörökítem munkakeresésem hihetetlenül érdekfeszítő mindennapjait. Van némi rálátásom a dologra, ugyanis a munkám hivatalosan csak pénteken szűnt meg, valójában kedd óta nem dolgozom.

Még mindig nem tudom felfogni. Amikor megtudtam, hogy ezen a héten nem kell mennem dolgozni, örültem, mert fáradt voltam, és kimerült voltam és nagyon-nagyon boldogtalan is voltam már, szóval jól jött a lehetőség. Néha persze eszembe jutott, hogy a következő héten is pihenni fogok, de nem igazán tudatosodott bennem. Szóval mindmáig nem tudom felfogni, hogy holnap, azaz hétfőn nem megyek dolgozni. Hihetelen, nem???

Lássuk csak, mikor is voltam legutoljára munkanélküli??? 

Hmmmmm.......Hááááát....nem is olyan régen, egészen pontosan 2013 elején. De az más volt, teljesen más!!!

Vagy, hogy is van???,

- Akkor is, most is nem én voltam az, aki kimondta az utolsó szót (nem kell többet itt dolgoznod).

-Akkor is, most is szép pénzt kaptam amiért már nem kellett dolgoznom nekik.

-Akkor is, most is nem bánom hogy nem kell már nekik dolgoznom.

És a különbségek: 

-Akkor a cég, ahol dolgoztam, csődbe ment, és nem csak nekem, de mindenki másnak megszűnt a munkája.

-Akkor emiatt határoztunk úgy, hogy ide költözünk.

És emiatt vagyok ma megint munkanélküli!!!

Jó, persze nem. Nem emiatt. 

Szerintetek mennyire fontos, hogy szeresd a munkádat?? Mármint, hogy valóságosan élvezd minden pillanatát, és ne csak arra tudj gondolni, hogy ez az a dolog, ami segít kifizetni a számláidat?

Jó, tudom, hülye kérdés. Kell, hogy szeresd amit csinálsz. Kell, hogy boldog legyél a munkahelyeden is!

És ezért, csak ezért, pont ezért tudom, hogy -bár nem én döntöttem-, jó döntés volt. 

Francba....mindjárt 40 leszek, az egyik legdrágább városban élek Európában, és nincs munkáááááááám!!!!!!!!!!!!!