Már jó régóta nem írtam.

Alakulnak az események, de nem úgy, ahogyan én szeretném. Vagyis.....mit is szeretnék?? Hova is szeretnék menni? Mit szeretnék csinálni? Mivel szeretnék foglalkozni??

Két helyen vagyok túl a második körön. Az egyiktől éppen most kaptam meg a választ. Nem éppen kedvező választ. Szóval nem, nem engem választottak. Rossz érzés, olyan, mintha semmit sem érnék, mintha eddig nem dolgoztam volna eleget, nem tanultam volna eleget, mintha rossz lennék. Pedig nem vagyok rossz, semmire kellő.

Az egy más kérdés, hogy igazából nekem sem tetszett a két nő, akik interjúztattak. De akkor is!!

Jó lenne tudni, hogy miért nem, hogy mi volt az igazi ok, hogy hol kellene fejlődnöm, változtatnom.

Nem jó a személyiségem? Vagy mi??

Kész vagyok....

Az ember azt gondolná, hogy ha nem dolgozik, mindenre van ideje.

Ezt gondoltam mindig is, amikor arról ábrándoztam, megnyerem a lottót és nem kell dolgoznom. Akkor majd bezzeg lesz időm magamra, eljárok tornázni, meg fejleztem magam, meg barátokkal találkozom, meg olvasok, meg tanulok...

A nagy igazság az, hogy ha nem voltál AZ az ember, akkor sem leszel AZ az ember, ha nem kell dolgoznod.

Mert most nekem nem kell dolgoznom (nem mintha megnyertem volna a lottót, dehogy!!), de ugyanúgy nem csinálok semmit. SEMMIT. Még a lakásból sem mozdulok ki, ha nem muszáj, márpedig elhihetitek, hogy nem muszáj.

Ettől függetlenül nem mondhatom, hogy kifejezetten unatkoznék. Megvan a napi rutinom, amit olyan szépen kialakítottam, hogy szinte a munkakeresés sem fér bele :). De a takarítás az semmiképpen.

Mert ugye ott van, hogy reggelente megnézem az Everybody loves Raymond két aktuális részét (általában felvételről), tehát kb 10-ig vagy kicsit későbbig le vagyok fedve, attól függően, hogy mikor kelek, vagy a férjem mikor megy dolgozni. Ha délutános, akkor a nap bizony 11 körül is kezdődhet, mert addig nem állok neki kedvenc reggeli műsoromnak, amíg Ő is a lakásban van.

Aztán meg kell néznem, hogy mik a hírek a nagyvilágban, Facebook és ilyesmik, ez is jó sok időt lefoglal. Majd enni is kell, aztán már délután van, akkor megnézek egy-két filmet, majd elmosogatok, minimál házimunka, majd újra ránézni a világra, aztán már késő van, akkor senki sem dolgozik, nekem miért kellene??

És el is telt a nap.

Hihetelen, nem igaz???

Vannak pozitív és negatív napok, vannak amelyek könnyebben, vannak amelyek nehezebben telnek el.

Sajnos nem vagyok egy nagy sociális életet élő, és (nem minden meglepetés nélkül) most azt tapasztalom, hogy nem hiányzik senki, szinte minden probléma nélkül le tudok mondani minden kapcsolatomról. Ezt persze senki nem kérte tőlem, de valahogy nem érzem a késztetést....

Nem véletlenül, hiszen mindegyikőjük a munkatársam valamilyen formában, és valahogy nem akarok magyarázkodni.

Szóval kedden....és ez csak még az első interjú, és a második -án lesz, ha megfelelek, szóval ez azt jelenti, hogy valamikor október közepén tudok kezdeni (ha engem akarnak, és ha én is őket akarom).

Szeptemberben kapom az utolsó fizetésem, szóval szerencsés lenne, ha október elején kezdhetnék.

Fáj a pocakom, kényszer-eszem................

Persze nem valóságosan, hanem csak itt.

Azért ez nem azt jelenti, hogy semmi nem történt, mert történt.

Sikeresen lebonyolítottam egy telefonos interjút, el sem tudjátok képzelni, hogy kikkel.....Deichman! Soha az életben nem gondoltam volna, hogy ezzel a céggel kapcsolatba kerülhetek, hiszen soha semmi jót nem hallottam róla otthon, és mindennek a tetejében a húgom is ott dolgozik, és nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy rajong a munkájáért.

Ezt el is mondtam a recruiternek (külsős cég), hogy soha semmi jót nem hallottam a cégről, de persze azt is hozzá tettem, hogy ezek alapján nem ítélhetem meg őket. Hiszen tudom, hogy Magyarországon bizony mást jelent a HR és az, ahogy a munkaerőhöz viszonyulnak, mint itt.

A pénz nem jó, vagyis közel sem annyi, mint amit eddig kerestem, de azért még mindig nem rossz. Megélni meg lehet belőle, de félre tenni nem nagyon.

Első körben nem hangzik valami jól, ugye?? Viszont van egy kecsegtető lehetőség:  a cég növekedni szeretne itt Angliában is, és most olyan valakit keresnek, aki első körben "cover manager" lenne, tehát nem egy boltban kellenne dolgozni, hanem boltokat lefedni, és később ez az ember kinőhetné magát "district manager-ré", ami még szintén nem azt jelenti hogy egész nap egy irodában ülsz, de nem is egy boltban vagy állandóan. Ez egy köztes pozíció, mert lenne saját boltod is, meg lenne pár bolt amit felügyelnél menet közben. Ez a pozíció már magasabb fizetéssel is járna, de csak éppen annyit kerenék, amit most.

De mit is beszélek?? Nincs most!! Nincs munkám!!

Aztán volt egy rövidebb telefoninterjúm a New Look-kal is, ami viszont fizetésben valami hasonló, de abban is, hogy ugyanaz a szar...Amúgy soha nem szerettem a New Look stílusát, és olyan kínai butik szaga van, de jelentkeztem a férjem unszolására (később Ő is bevallotta, hogy kínai butik szaga van ), és ki tudja mi lesz.

Szóval kedden lesz két face to face interjúm, mert egy gyertyaboltba is jelentkeztem, ez helyileg nncs messze, ingyenes parkolással. Majd meglátjuk. Ja és a cipős is kedden lesz.

Van egy nagy dilemmám,amit tudom hogy senki nem fog megválaszolni, mert senki nem olvassa a blogom, de azért felteszem: azt mondom mindenkinek, hogy még mindig dolgozom, közben meg nem is. Mit tegyek?? Mi a helyes???

Ma volt az első magyarországi telefonos interjúm, a munkakeresés folyamatában pedig a második telefonos interjú.

A Zara-hoz keresnek osztályvezetőket....nem volt túl hosszú. Nincs semmilyen fajta érzésem. Se pozitív, se negatív.

Skype-os interjú volt, be kellett kapcsolnom a kamerát, ezzel kapcsolatban viszont negatív érzéseim voltak, mert, mint fentebb írtam, most éppen nem vagyok a toppon.De legalább megfésülködtem.

Valami kezd nőni a számon, nagy és fáj.

Szép napot!!

Hogy tovább vigyem a gondolatot..

Ti mit csinálnátok, ha bármit csinálhatnátok? Ugy értem, ha nem számítana a fizetés, ha képes lennél bármilyen munkát elvégezni? Vagy akkor, ha csk az nem számítana, hogy van-e tapasztalatod benne, és csak Te lennél benne biztos egyedül, hogy képes vagy rá...

Igen, itt jön a kérdés.Én mit szeretnék csinálni? Mert filmeket nézni a végtelenségig nem lehet. Ezen a héten még nem is, de jövő héten már ki kell mozdulnom. Muszály lesz valamit csinálnom, mert hamarosan megőrülök.

Holnap olyan munkákra fogok jelentkezni, amit szívesen csinálnék, de semmilyen képesítésem nincs hozzá. Lássuk, mi fog történni.

Komolyan, még csak egy napja vagyok munkanélküli (mert a hétvége az ugye nem számít, mindenkinek jár a pihenés egy nehéz hét után.....tudom, hogy nem dolgoztam , de akkor is..nehéz hét volt), de már most az idegösszeomlás határán állok!!

Első körben, még mindig nem fogtam fel, hogy nincs munkám. Nem érzem a veszélyt, nem fogom fel, hogy mához egy hónapra pénzem sem lesz.

Másodszor, a jelentkezés idegörlő folyamat, mindig meg kell hogy álljak, hogy kipihenjem magam.

Harmadszor, a nemrég vásárolt laptop tele van vírussal, és örökké mindenféle f@sz reklámok meg baromságok ugranak fel. Elméletileg telefonos segítséget már kaptam, de nem sokat használt. 

Beláthatjátok, a helyzetem nem egyszerű.

Tovább bonyolítva az amúgy sem könnyű életemet, unalomelűzésből filmeket nézek.

Na már most...................

Semmi sem lehet veszélyesebb, mint filmet nézni. Jó, mondjuk 5 filmet nézni egymás után. Mert mit is látok a filmekben?? Főhős elveszíti munkáját és szerelmét, kiborul, elvonul, kitalálja önmagát és utána megvalósítja önmagát. Mindeközben van hol laknia, eszik, él, utazik is, ki tudja még mit nem, Nem aggódik holmi számlák és lakbér miatt, van ideje mindenre, soha nem néz ki elhanyagoltan, és rendszeresen fürdik. 

Szóval ez van a filmekben, és mivel mindennél jobban szeretem elképzelni magam különböző főhősnőknek, ezért biztos vagyok benne, hogy velem is ez történik majd, erőlködni nem kell, gond egy szál se!!!

Persze van köztünk némi különbség, én pl még mindig férjnél vagyok. És nem, nem fürdök minden nap (nem kell felháborodni, nekem van rá mentségem! Egy csomó ember akkor sem fürdik minden nap, ha dolgozni jár, én meg már szombat óta nem hagytam el a lakást, akkor is csak két órára, bevásárolni. És akkor fürödtem. Meg ma is fogok), és a hajam sem fésülöm meg, és nem is öltözök fel rendesen. Mindek?? Én, ellentétben a filmhősökkel, a valóságban élek, nincs rá szükségem. 

Más kapcsolatom nincs is, csak a számítógép. Rengeteg állásra jelentkeztem, de sajnos ez nem megy olyan könnyen, itt várni kell. 

Sokat várni.

Találtam egy szuper állást

Ez lenne az. 

Imádnám, ha......

Nem tudok főzni, és nem szeretek takarítani...nem beszélek franciául és a férjem nem ért a kisebb javításokhoz.

Nem tudom, hogy bírnám négy gyerekkel. 

Ugyanakkor...

Franciaországban van, és azon belül is St Tropez!! Legjobb dolog a világon!!!!

65000 euró, nem kell lakásra költeni.

És főleg csak nyáron, és iskolaszünetekben vannak ott a tulajdonosok.

A férjem soha nem csinálná.

Én meg soha nem tudnám csinálni. Vagyis.....ki tudja? Talán a főzés az egyetlen, ami nehezen menne.

Ja, hogy soha nem csináltunk ilyet?? És hogy nincs referenciánk??

Ugyan kérem, kit érdekel????

A mai naptól munkanélküli lettem. Ja, nem is. Péntektől lettem munkanélküli.

Ennek kapcsán arra az elhatározásra jutottam, hogy megörökítem munkakeresésem hihetetlenül érdekfeszítő mindennapjait. Van némi rálátásom a dologra, ugyanis a munkám hivatalosan csak pénteken szűnt meg, valójában kedd óta nem dolgozom.

Még mindig nem tudom felfogni. Amikor megtudtam, hogy ezen a héten nem kell mennem dolgozni, örültem, mert fáradt voltam, és kimerült voltam és nagyon-nagyon boldogtalan is voltam már, szóval jól jött a lehetőség. Néha persze eszembe jutott, hogy a következő héten is pihenni fogok, de nem igazán tudatosodott bennem. Szóval mindmáig nem tudom felfogni, hogy holnap, azaz hétfőn nem megyek dolgozni. Hihetelen, nem???

Lássuk csak, mikor is voltam legutoljára munkanélküli??? 

Hmmmmm.......Hááááát....nem is olyan régen, egészen pontosan 2013 elején. De az más volt, teljesen más!!!

Vagy, hogy is van???,

- Akkor is, most is nem én voltam az, aki kimondta az utolsó szót (nem kell többet itt dolgoznod).

-Akkor is, most is szép pénzt kaptam amiért már nem kellett dolgoznom nekik.

-Akkor is, most is nem bánom hogy nem kell már nekik dolgoznom.

És a különbségek: 

-Akkor a cég, ahol dolgoztam, csődbe ment, és nem csak nekem, de mindenki másnak megszűnt a munkája.

-Akkor emiatt határoztunk úgy, hogy ide költözünk.

És emiatt vagyok ma megint munkanélküli!!!

Jó, persze nem. Nem emiatt. 

Szerintetek mennyire fontos, hogy szeresd a munkádat?? Mármint, hogy valóságosan élvezd minden pillanatát, és ne csak arra tudj gondolni, hogy ez az a dolog, ami segít kifizetni a számláidat?

Jó, tudom, hülye kérdés. Kell, hogy szeresd amit csinálsz. Kell, hogy boldog legyél a munkahelyeden is!

És ezért, csak ezért, pont ezért tudom, hogy -bár nem én döntöttem-, jó döntés volt. 

Francba....mindjárt 40 leszek, az egyik legdrágább városban élek Európában, és nincs munkáááááááám!!!!!!!!!!!!!