Az ember azt gondolná, hogy ha nem dolgozik, mindenre van ideje.

Ezt gondoltam mindig is, amikor arról ábrándoztam, megnyerem a lottót és nem kell dolgoznom. Akkor majd bezzeg lesz időm magamra, eljárok tornázni, meg fejleztem magam, meg barátokkal találkozom, meg olvasok, meg tanulok...

A nagy igazság az, hogy ha nem voltál AZ az ember, akkor sem leszel AZ az ember, ha nem kell dolgoznod.

Mert most nekem nem kell dolgoznom (nem mintha megnyertem volna a lottót, dehogy!!), de ugyanúgy nem csinálok semmit. SEMMIT. Még a lakásból sem mozdulok ki, ha nem muszáj, márpedig elhihetitek, hogy nem muszáj.

Ettől függetlenül nem mondhatom, hogy kifejezetten unatkoznék. Megvan a napi rutinom, amit olyan szépen kialakítottam, hogy szinte a munkakeresés sem fér bele :). De a takarítás az semmiképpen.

Mert ugye ott van, hogy reggelente megnézem az Everybody loves Raymond két aktuális részét (általában felvételről), tehát kb 10-ig vagy kicsit későbbig le vagyok fedve, attól függően, hogy mikor kelek, vagy a férjem mikor megy dolgozni. Ha délutános, akkor a nap bizony 11 körül is kezdődhet, mert addig nem állok neki kedvenc reggeli műsoromnak, amíg Ő is a lakásban van.

Aztán meg kell néznem, hogy mik a hírek a nagyvilágban, Facebook és ilyesmik, ez is jó sok időt lefoglal. Majd enni is kell, aztán már délután van, akkor megnézek egy-két filmet, majd elmosogatok, minimál házimunka, majd újra ránézni a világra, aztán már késő van, akkor senki sem dolgozik, nekem miért kellene??

És el is telt a nap.

Hihetelen, nem igaz???